23.fejezet

Sziasztok!
Bocsánat a rengeteg késés miatt,de nem volt ötletem,hogy mit írjak meg hát mivel ez az utolsó hét a nyárból ki akarom élvezni.De most már rendszeresen lesz friss.Remélem tetszeni fog nektek!Jó olvasást!
Puszi Kate^-^


(Bella szemszöge)



Mikor hazaértünk mindenki a nappaliba volt.Edward,Emmett és Jasper meccset néztek(mint általában),Rose,Alice,Esme és Alexa valami divat magazinokat olvastak.Egyedül Carlisle-t nem láttam sehol se.

-Carlisle hol van?-kérdeztem.
-Behívták dolgozni.-mondta szerelmem és megcsókolt.

Majd mi is leültünk Damonnal a többiekhez.Olyan éjfél körül felmentünk aludni.Lezuhanyoztam majd szerelmem mellé bedőltem az ágyba és rögtön el is aludtam.Másnap Damonék hazamentek.A napok teltek és egyre jobban közeledett a nap,hogy Rose,Esme és Alice megszüljék a babááikat.Én is már elég szépen gömbölyödök.Már úgy nézek ki mint egy nagy bálna.De Edward még így is azt mondja,hogy gyönyörű vagyok.Éppen ebédet főztem mikor halottam,hogy Rose sikított a nappaliba.A házban csak mi ketten és Edward tartózkodott.Gyorsan elzártam a gázt az étel alatt majd átsiettem(már amennyire lehet egy nagy hassal) a nappaliba ahol szerelmem már ott térdelt Rose mellett.

-Mi történt?-kérdeztem Edwardtól.
-Megindult a szülés.Azonnal haza kell hívnunk a többieket.Legfőképp Carlisle-t és Emmettet.-mondta.
-Akkor azonnal hívom őket.-mondtam és gyorsan elkezdtem tárcsázni apám számát.Ő éppen vadászni volt Emmettel.
-Halo?-szólt bele két pittyegés után a telefonba.
-Carlisle haza kell jönnötök.Rosalienál megindult a szülés.-mondtam neki.
-2 perc és otthon vagyunk.Addig vigyétek fel Roset a rendelőmbe én meg megpróbálom a megfagyott Emmettet innen elrángatni mivel teljesen lesokkolt.Emmett gyere már.-mondta de az utolsó mondatot már alig hallottam mivel utána kinyomta a telefont.
-Edward Carlisle azt üzeni,hogy vidd fel Roset a rendelőbe.2 perc és itthon vannak.
-Rendben.-mondta és fel szaladt vele.

Én is felsiettem majd bementem utánuk.Láttam,hogy Rose már nagyon rosszul van.5 percenként jöttek a fájásai.Ahogy apám igérte 2 perc múlva már itthon is voltak.Minket kiküldött a szobából csak Emmett maradhatott bennt.Míg várakoztunk felhívtuk Esmet,Alicet és Jaspert is,hogy jöjjenek haza.15 perc múlva ők is itthon voltak így kint vártunk arra,hogy végre megszülessenek a babák.Majd egy idő múlva Carlisle kiszólt Edwadnak,hogy menjen be segíteni.Olyan fél óra meghalottunk ahogy az egyik baba felsír.Mindenki annyira boldog volt.Majd úgy megint fél óra ,úlva meghalottuk,hogy még egy baba felsír.Majd Emmett jön ki a két kicsivel.

-Emberek.Ők itt Kristen és Christopher C. McCartney.Kristen az idősebb.Ő született meg először és utána a kisöcsije.-mondta.

A szeme csak úgy csillogott ahogy rájuk nézett.Majd ideadta a kezünkbe a gyerekeket és visszament feleségéhez.Biztos most változtatja vissza őt.Majd levittük a kicsiket a nappaliba és ott babusgattuk őket.Annyira aranyosak voltak.Kristennek szőke  és Chrisnek meg barna haja van,de Chris szeme kék,Kristené pedig barna.Christopher kiköpött Emmett volt.Kristen pedig olyan mintha Rosalie lenne csak barna hajjal.Annyira aranyosak voltak.Később Emmett is lejött szerelmemmel és apámmal.Ott voltunk és játszottunk a gyerekekkel.Este hallottuk egy puffanást.Majd Rosalie sétált le a lépcsőn.Elég kómás volt.

-Szomjas vagyok.Tudna nekem valaki valami innivalót adni.-mondta és megvakarta a fejét.Elég furcsán festett.A haja tiszta kóc volt,de viszont másik ruhában volt mint mikor Edward felvitte.
-Persze Rose azonnal hozom neked az inni valót.-mondtam és átmentem a konyhába.

Kivettem két üveget a hűtőből amibe vér volt.Az egyikben állat míg a másikban emberi.Öntöttem mind a kettőből egy pohárba majd jól összekevertem.Átsétáltam a nappaliba és Rose kezébe adtam a poharat.Lassan elkezdte kortyolni.Majd hirtelen felordított.Emmett rögtön mellette termett.Elvette tőle a poharat.Láttuk ahogy Rose szeme alatt megjelennek az erek és a szeme elsötétül majd a foga is megnőttek.Teljesen furcsa volt ahogy előttünk változott átt vámpírrá.A gyerekek furcsán nézték majd elkezdtek felé nyújtózkodni.Rose odasétált hozzájuk és felemelte a két picit.Ők rögtön édesanyjukhoz bújtak.Annyira aranyosak voltak.A kezemet ráraktam a hasamra ahol az én kicsike ikreim vannak.Majd éreztem még egy kezet ami a hasamra simul és ez szerelmemhe tartozik.Tudtam,hogy ő is ugyan úgy várja a babáinkat mint én.A kicsik kezdtek elálmosodni így beraktuk őket a vendégszobába ahol ki lett alakítva a babaszoba még egyenlőre.Majd most fogjuk a szobákat előkészíteni.Rosalie és Emmett felvitték a kicsiket majd megfürdették őket és le is rakták aludni a két kis csöpséget.Mi is felvonultunk a szobánkba szerelmemmel.Ledőltem az ágyra és csak néztem a plafont.Edward is mellém feküdt és ugyan azt csinálta mint én.Majd hirtelen éreztem egy erős rúgást a hasamon.Odaraktam a kezem és ott volt két kicsi talp.Mind a kettő jobb láb volt.

-Edward add ide a kezed.-mondtam.

Ő csak felém nyújtotta a kezét mire én megfogtam és a kis talpakra helyeztem amik még mindig ott voltak.

-Ezek a babák?-kérdezte mosolyogva mire én csak bólintottam.
-De kis aranyosak.-mondta és éreztem,hogy a gyerekek közelebb húzódnak arra az oldalra ahol az apjuk van.
-Azt hiszem a kicsik már most is kötödnek az apjukhoz.-mondtam és szerelmemre mosolyogtam.Egy ideig csend volt majd aztán megint megszólalt.
-Szóltál valamit Bells?
-Én nem.-mondtam.
-Akkor azt hiszem tudom ki volt ez a kislányos hang.-mosolygott.
-Csak nem a picik?-kérdeztem mire ő mosolyogva bólintott.


(Edward szemszöge)


Miután Rose lejött a nappaliba csakis a kicsikkel volt elfoglalva.Szerelmem mellett ültem és a kezem a hasán volt.

-'Jajj olyan aranyosak az én kis csöppségeim.Kristen és Christopher.'-halottam meg Rose boldog gondolatait.

Nagyon boldog volt,hogy végre teljesülhetett a kívánsága.Végre van két kisbabája.Később szerelmemmel felmentünk a szobánkba.Ledőlt az ágyunkra és a plafont kezdte nézni.Majd én is mellé telepedtem és ugyan azt csináltam.Elgondolkoztaqm,hogy milyen lesz ha nekünk is meglesz a kis Annabell és a kis Benjamin.Biztos teljesen bellára fognak hasonlítani.Egy idő múlva Bells megszólalt.

-Edward add ide a kezed.-mondta.

Felé nyújtottam a kezem mire ő megfogta és valami kis talpra hasolító dologra helyezte a hasán.

-Ezek a babák?-kérdeztem mosolyogva mire ő csak bólintott.
-De kis aranyosak.-mondtam elámúlva.
-Azt hiszem a kicsik már most is kötödnek az apjukhoz.-mondta és rámmosolygott.
-Anyut is ugyan úgy szeretjük mint anyut.De hozzá nem tudunk közelebb húzódni mivel már benne vagyunk.-hallotam valami édes lány hangot.
-Szóltál valamit Bells?-kérdeztem.
-Én nem.-mondta.
-Akkor azt hiszem tudom ki volt ez a kislányos hang.-mosolyogtam rá.
-Csak nem a picik?-kérdezte mire én csak bólintottam.
-És mit mondtak?
-Azt,hogy téged is ugyan úgy szeretnek,de hozzád nem tudnak közelebb húzódni mivel benned vannak.-mosolyogtam rá.
-Apu te hallasz minket?-kérdezte egy fiú hang.Vagyis Benjamin.
-Igen Benjamin hallak titeket.-mondtam mire Bella felnyögött.
-Mi az kicsim?-kérdeztem tőle aggódva.
-Rúgtak a picik.Ráadásul egyszerre.-mondta és a hasát simogatta.
-Bocsánat anyu.-mondta Annabell.
-Bella Annabell bocsánatot kért.-mondtam neki mosolyogva.
-Jajj semmi baj kicsim csak ne egyszerre rúgjatok mert az a mamának fáj.-mondta szerelmem miközben a hasát simogatta.

Később szerelmem elment fürödni majd utána én is.Mikor kiértem a fürdőből ő már aludt az ágyban.Annyira aranyos volt.Betakartam majd én is mellé feküdtem.Átkaroltam a derekát mire ő közelebb húzódott hozzám.Ezen csak elmosolyodtam és én is elaludtam.

Kristen C. McCartney:

Christopher C. McCartney: