8.fejezet

Sziasztok.Meghoztam a nyolcadik fejezetet.Nem tudom mikor tudom hozni a 9.-et mivel a netem nem nagyon jó.De megpróbálom hozni legkésőbb kedden.Raktam bele egy kis Edward szemszöget is.Remélem tetszeni fog nektek.Jó olvasást!
Puszi Kate^-^

-Ne Edward.Tudom,hogy már nem szeretsz és nem vagyok neked elég jó.Hiszen neked barátnőd van és barátom.Mind a ketten tovább léptünk.De azért barátok még lehetünk.-mondtam gyorsan a szavába vágva.Nem akartam,hogy még egyszer kimondja ami már így is világos.
-Igen barátok.-mondta majd kitárta a karjait gondolom arra,hogy majd megölelem.Én ezt a kérését szívesen teljesítettem.Odamásztam hozzá majd megöleltem.Olyan jó volt hozzábújni.Érezni a napfény illatát.Nem tudom meddig lehettünk így egymást ölelve de aztán elengedtük a másikat és én visszaültem oda ahol az előbb is voltam.
-És mi történt veled Bella ez alatt a 4 év alatt.-kérdezte Edward.
-Hát sok minden.Ott hagytam Forksot mint látod és ide költöztem.A szüleimmel már körülbelül 3 éve nem találkoztam.Beszélni is csak nagyon ritkán szoktunk.Eltávolodtam tőlük.Megismertem Damon testvérét és a barátnőjét.Stefant és Elenát.Most is náluk voltunk míg nem jöttünk vissza az iskolába.Már nagyon hiányoztak nekünk.A legjobb barátnőm már megismerhetted.Tudod Ashley.-mondtam mikor láttam a furcsa tekintetét majd folytattam is.
-Damon sokat segített nekem a tanulásban és mindenben.Volt egy nyár mikor elutaztunk Európába.Bejártuk az egészet.Voltunk Franciaországba,Olaszországba és még  sorolhatnám.Rengeted helyet láttunk.Na de most te is mesélj.-mondta és ránéztem várakozóan.
-Hát miután elköltöztünk Forskból New York mentünk.Ott éltünk idáig.Ott ismertem meg Katherinet.Elősször még csak barátok voltunk de aztán elkezdtünk a másik iránt többet táplálni mint barátság és hát azóta együtt vagyunk.A gimit ott fejeztük be és a fősulira is oda jelentkeztünk.Aztán meguntuk,hogy ott változó az időjárás és egy kicsit több napsütésre vágytunk így hát idejöttünk.Az én életem nem olyan izgalmas mint a tiéd.Habár előttem még áll jó pár év tized.-mondta mosolyogva.
-Hát az biztos-de előttem is.Fejeztem be gondolatban a mondatom.

Még sokáig beszélgettünk majd hazavitt.Mikor hazaértem a lakás teljesen üres volt pedig már 8 óra.Damon ilyenkor már itthon szokott lenni.Besétáltam a konyhába és észerevettem az asztalon egy borítékot.

"Bells elkellett utaznom.Stefanéknak szükségük van rám Mystic Fallsban.Sajnálom,hogy ilyen sietősen távoztam és el se köszöntem tőled de fontos.Majd ha hazaértem kiengesztellek.Nem tudom még mikor megyek haza,de megpróbálok minden este telefonálni.Hiányozni fogsz.Szeretlek.     Damon."

Miután elolvastam magamban a levelet összehajtottam és felmentem a szobánkba és beraktam az éjjeliszekrényem fiókjába.Levetkőztem majd bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam.Mikor ezzel végeztem felkaptam magamra egy kinyúlt pólót és egy francia bugyit és lementem a konyhába,hogy kivegyek magamnak egy kis vért.Megmelegítettem majd felmentem a szobánkba,befeküdtem az ágyunkba és néztem a tv-t.Miután megittam az "italom" leraktam az éjjeli szekrényre és csak néztem a tengert és a holdat.Gyönyörű volt a táj.Ezért imádtam ezt a házat.Már csak a szerelmem hiányzott mellőlem.

(Edward szemszöge)

Az iskolába ma jött meg az a két diák akikkel még nem találkoztam.Még nem találkoztam velük eddig a mai nap folyamán,de talán majd az ebédlőbe.Most is épp oda tartunk testvéreimmel és szerelmemmel.Mikor beléptünk az étkezőbe és körbenéztem hátha meglátom Adaméket.Ki szúrtam,hogy egy szőke hajú lány és egy barna hajú srác ott ülnek velük.Épp rólunk beszéltek és mikor a szőke lány ide nézett teljesen ledermedtem,hiszen régi szerelmemmel találtam magam szembe.El se hiszem,hogy pont itt találkozunk.De ahogy látom ő tovább lépett rajtam.Ez valamiért kicsit fájt,de nem tudom miért hiszen nekem is van valakim.Ash intett nekünk,hogy menjünk oda hozzájuk leülni.Közelebb mentünk majd beszélgettünk és leültünk hozzájuk.Én végig Bellát néztem,hogy milyen más lett.Sokkal szebb mint volt.Végig őt néztem bár igaz néha félre kellett néznem,oigy ne tűnjön fel mindenkinek,hogy csak őt nézem.
-"Mi az Ed csak nem bejön Belluska új frizkója?"-kérdezte Emmett gondolatban és közben kajánul vigyorgott.Én erre válaszul csak megforgattam a szemem.
-"Úgy látom Bella még haragszik rám.Remélem egyszer még lehetünk újra barátnők."-szomorkodott Alice gondolatban.Mikor becsöngettek mentünk az utolsó órára szerelmemmel ami biológia volt.Bellának és Damonnak-mint utólag megtudtam a nevét-is ez az órája volt.Szerencsémre csak mögöttük volt hely így egész órán csodálhattam úgy,hogy bárkinek is feltünt volna.Mikor Ő is hátra nézett a tekintetünk összeakadt és mintha elvesztem volna benne úgy mint régen.De mikor Damon a combjára rakta a kezét a tekintetünk elszakadt.Én Katherine felé fordultam mert hallottam a gondolataiba,hogy egy kicsit zavarta ez a dolog.

-Nyugodj meg kicsim nincs semmi baj.-suttogtam a fülébe majd adtam egy puszit az arcára.
-Jól van.Délután megyünk Rosezal vásárolni.Úgyhogy vele megyek majd.Remélem nem baj.-mondta nekem ő is suttogva.
-Nem dehogy.

Mikor kicsöngettek mentünk kifelé az iskolából Katetel még az ajtó előtt elváltunk egy csókkal majd ő ment Rosalieékkal míg én Belláék után siettem és megfogtam a karját.

-Bella.Beszélnünk kell.-mondtam halkan majd ránéztem Damonra.
-A kocsinál megvárlak kicsim.-mondta Damon majd megcsókolta és elindult oda gondolom ahol parkoltak.
-Edward.Mit akarsz?-kérdezte tőlem meglepetten.
-Mint ahogy mondtam beszélnünk kell.De nem itt és most.Mi lenne ha találkoznánk valahol vagy most is akár elmehetünk valahova.-kérleltem.
-Hát nem tudom,hogy jó ötlet-e ez.-húzta el a száját az ötletre.
-Kérlek.Csak egy fél órát.-néztem rá azzal a féloldalas mosollyal aminek állítólag egy nő se tud ellenállni.
-Rendben van.Akkor elköszönök Damontól és indulhatunk is.-mondta elhúzva a száját,de ezt nem tudtam mire vélni.Fenébe,hogy még mindig nem látok bele a fejébe.
-Jól van.A kocsimnál megvárlak.-mosolyogtam rá majd elindultam az autómhoz.Ő is elindultan az autójukhoz.

5 percig vártam rá mire odaért hozzám.Kinyitottam neki az ajtót majd elindultunk.Útközben nem beszélgettünk sokat.Elmondtam neki,hogy oda megyünk ahova járni szoktam.Senki se jár arra és gyönyörű a táj.Mikor meglátta a tájat csak ámult.Majd leültünk a partra egymással szembe és megszólaltam.

-Figyelj Bella amit az erdőben mondtam az...-kezdtem volna de félbeszakított.
-Ne Edward.Tudom,hogy már nem szeretsz és nem vagyok neked elég jó.Hiszen neked barátnőd van és barátom.Mind a ketten tovább léptünk.De azért barátok még lehetünk.-mondta gyorsan.Én teljesen mást akartam neki mondani és nem ezt.
-Igen barátok.-mondtam majd kitárta, a karjaimat arra célozva,hogy öleljen meg nyugottan.Ő ezt a kérésemet szivesen teljesítette.Odamászott hozzám majd megölelt.Olyan jó volt érezni ahogy hozzám bújuk és a karomban tartani.Érezni a levendula és frézia kettősét.Nem tudom meddig lehettünk így egymást ölelve de aztán elengedtük a másikat és ő visszaült oda ahol az előbb is volt.
-És mi történt veled Bella ez alatt a 4 év alatt.-kérdeztem tőle.Aztán ő elmesélte és megkért,hogy én is meséljem el velem mi történt.Este mikor hazavittem már 8ra volt.Aztán én is hazahajtottam szerelmemhez és a többiekhez.Beálltam a garázsba majd vámpírsebességgel felmentem a nappaliba.Emmett és Jasper tvzett,Rose egy újságot olvasott.Szerelmem a tájat nézte a kezében egy burbonnal.Odasétáltam mögé majd megöleltem.

-Bocsi,hogy ilyen későn értem haza de elbeszéltük az időt Bellával.-mondtam majd adtam egy puszit a nyakára.
-Semmi baj.Mi is nem rég értünk haza Rosalieval.Jó sok dolgot vettünk.Kérsz egyet?-kérdezte miközben felém nyújtotta a poharát.
-Most inkább kihagyom.-mondtam ő pedig egy húzásra megitta a pohár tartalmát.Majd letette az a dohányzó asztalra és felém fordult majd megcsókolt.A csókunk egyre szenvedélyesebb majd nekidöntöttem őt az üvegnek és úgy csókoltam tovább.

-Héjj fiatalok inkább mennyetek szobára.-szólt ide nekünk Emmett mire mi szét rebbentünk és ránéztem mérgesen.Majd Rosera pillantottam kérlelően mire ő nyakon vágta férjét.

-Na de cica ezt miért kaptam?-kérdezte Emmett a nyakán simogatva.
-Mert megérdemelted.-szóltam oda neki én.
-Mindig a kisebbet bántjátok.-mondta Emmett majd bedurcizott és ilyenkor olyan volt mint egy nagyra nőtt 5 éves.
-Na jó mi felmegyünk inkább.-szóltam oda majd megfogtam szerelmem kezét és felhúztam a szobánkba.A szobánkban a kék dominált.Imádtam ezt a színt és mikor mondtam Katenek,hogy ezt a színt akarom akkor szívesen beleegyezett hisz neki is ez az egyik kedvenc színe.
-Én lefürdök.Van kedved csatlakozni?-kérdezte felhúzott szemöldökkel Katherine.
-Most inkább kihagyom.Elmegyek gyorsan vadászni.4 óra és itt vagyok.-mondtam majd odamentem hozzá és megcsókoltam.
-Szeretlek.-mondtam neki majd kiugrottam az ablakon.Szaladtam az erdőbe.Levadásztam két szarvast majd elszaladtam a kedvenc helyemre és néztem a csillagos eget és gondolkodtam.

-"Olyan jó volt ma látni Bellát.Gyönyörű ezzel a szőke hajjal,sokkal szebb mint az eredeti barnával.Olyan furcsa valamiért nekem.Már a vére nem vonz annyira mint régen és az illata se olyan intenzív már mint régen.A járása is sokkal kecsesebb mint régen.Lehet,hogy vámpír.Á nem hiszem.Meg azt biztos mondta volna.Majd megfigyelem hátha van még valami furcsa rajta.Na de most szerintem ideje indulnom haza mert már lassan lejár az igért időm és nem akarom megváratni szerelmem."

Aztán szaladtam haza.Nem sok idő alatt értem haza.Felszaladtam a szobánkba majd lezuhanyoztam és befeküdtem szerelmem mellé aki még ébren volt.Majd szorosan hozzám bújt és elaludtunk.