5.fejezet

Sziasztok!Meghoztam az 5.fejezetet.Köszönöm a komikat és a 6 rendszeres olvasót.<3(L)Remélem tetszeni fog nektek a fejezet.Komikat légyszi.Jó olvasást!
Puszi^-^

Mikor felébredtem a sötétségből még csak homályosan láttam,de aztán egyre tisztábban.A fejem fájt és nagyon éhes voltam.Körbenéztem a szobában és észrevettem,hogy Damon a fötelben ül és engem néz.

-Mennyi az idő?-kérdeztem nyöszörögve.
-Délelőtt 10.Hogy érzed magad?-kérdezte kíváncsian.
-Fáj a fejem és éhes is vagyok.
-Rendben.Akkor hozok fel vért,hogy átváltozhass és minél hamarabb jobban legyél.
-Ööö...rendben van.-mondtam és már el is tünt a szobából.

Felkelltem az ágyról és odasétáltam az ablakhoz,hogy elhúzzam a függönyt.Amikor rám sütött a nap gyorsan a szemem elé kaptam a kezem,mivel nagyon zavart.
"Hát akkor ezek az utolsó perceim emberként.Furcsa.Vajon milyen lesz vámpír ként élem örökké.Fájni fog az átváltozás?Vajon milyen lesz ember vért inni.De én nem akarok embereket ölni.Inkább iszom ilyen zacskós vért vagy...olyan leszek mint Edwardék.Én is állatvéren élek majd.Damon azt mondta,hogy amikor vámpírrá válunk néhány érzésünk felerősödik.Kíváncsi vagyok mi lesz az..."-gondolkozásomból két ölelő kar 'ébresztett' fel.

-Fájni fog?-kérdeztem Damontól halkan.
-Az elején igen,de aztán hamar elmúlik.Bella fel kell tennem egy fontos kérdést.-mondta Damon nyugodtan.
-Rendben van.Hallgatom.
-Hogy akarsz élni miután átváltoztál?-értettem azt amire célzott.
-Éppen erről gondolkodtam az előbb.Vagy donor véren vagy állati véren.Én nem akarok embereket ölni.-mondtam szemlesütve.Damon felemelte a fejem,hogy a szemébe nézzek és úgy szólalt csak meg.
-Megértem én ezt.Nem kell azt választanod mint nekem mielőtt megismertelek.
-Akkor jó.Készen vagyok.Add ide a vért.Csak egyet kérek.-néztem rá mire ő bólintott.
-Legyél itt melletem míg átváltozom.
-Ez természetes.-mosolygott rám Damon féloldalasan.
-Szeretlek Damon.-mondtam majd megcsókoltam szenvedélyesen.
-Én is szeretlek Bells.-mondta miután elváltak ajkaink.
-Na akkor add ide a vért és gyere ülj ide mellém.
-Okés.-mondta majd felállt és idehozta az asztalról a vért majd felbontotta a tetejét.

Mikor megéreztem az illatát nem rosszul lettem tőle hanem kivettem Damon kezéből és mohón inni kezdtem.Mikor már majdnem végeztem vele hirtelen iszonyatosan elkezdett fájni az ínyem és felordítottam fájdalmamban.Damon próbált nyugtatni,hogy mindjárt vége csak bírjam még ki egy kicsit.Igaza lett mivel egy idő után kezdett megszünni a fájdalom és már csak bizsergett az ínyem.Lassan kinyitottam a szemem-mivel amikor elkezdett fájni az ínyem becsuktam-és meglepődésemre tisztábban láttam mindent.Aztán vettem egy levegőt és valahogy már nem kellett annyira csak egy kicsit.Elkezdtem hallgatózni aztán hallottam rengeteg kocsi hajngját és még az 5 házzal arrébb szomszédomék beszélgetését hallottam akik kinn voltak a kertben.Minden sokkal másabb így vámpír szemmel mint emberivel.Ránéztem Damonra és így vámpír szemmel még szebb volt.Odahajoltam hozzá lassan majd megcsókoltam gyengéden.Miután ajkaink elváltak megyszólalt.

-Na,hogy érzed magad vámpírként?Mit tapasztaltál?
-Hát furcsa érzés.Mindent tisztábban látok és hallok,és valahogy már nem szükséges a levegő számomra annyira mint eddig.-mosolyogtam rá.
-Tessék itt a gyűrűd.Húzd fel és ne feledd el a napra a gyűrűd nélkül nem mehetsz mivel akkor elégsz egy marék hamuvá.-mondta komolyan Dam.
-Rendben van megjegyeztem és nem fogm elfelejteni hála a vámpír memóriának.-mondtam halványan elmosolyodva.
-Elmenjünk vadászni ha besötétedik?Mármint te is meg én is csak állatokra.Kíváncsi vagyok milyen vagy ha csak a vámpír ösztön irányít.-mosolygott rám kajánul.
-Jól van.
-Figyelj!Gondolkodtam azon,hogy hazamehetnénk Stefanékhoz és találkozhass velük megint.Tudom,hogy Elena nagyon megkedvelt és szeret veled mindig találkozni.És örül neki,hogy végre én is boldog valaki mellett,de annak főleg,hogy az a valaki te vagy.-mondta meg megpuszilta a homlokom.
-Okés.És mikor menjünk?
-Holnap jó?-kérdezte féloldalas mosolllyal és még az egyik szemöldökét is felhúzta.
-Persze az nagyon jó.Akkor összepakolok a bőröndbe.De amúgy hány napra is megyünk.-kérdeztem.
-Úgy gondoltam,hogy egy hónapra míg letelik az újszülött időd.
-Hmmm...okés.De ugye az én kocsimmal megyünk?-kérdeztem tőle miközben kis kutya szemekkel néztem rá.
-Ugye tudod,hogy így nem tudok neked ellen állni.Rendben a tiéddel megyünk.-mondta majd a nyakába ugrottam és megpusziltam.
-Na akkor én megyek összepakolni.Neked is összepakoljak?-kérdeztem tőle mire ő csak bólintott.

Bementem a gardróbba,elővettem a bőröndöket és elkezdtem belepakolni.Raktam be magamnak tornacipőt,nadrágot,pólót,pulóvert,kabátot és persze fehérnemüt.A kis neszeszeremet és egy válltáskát kinn hagytam a szobánkba.Majd visszamentem és Damonnak is elkezdtem bepakolni.Mikor ezekkel végeztem raktam ki magunknak ruhát amit holnap veszünk fel az indulásra.Mikorra végeztem már 10 óra volt és besötétedett.Lement a nappaliba mivel hallottam,hogy Damon oda lent van és tvzik.

-Szia.-mondtam mikor leültem mellé a kanapéra.
-Szia kicsim.Kérsz egy borbunt?-kérdezte miközben kortyolt egyet a poharából.
-Köszi,de inkább kihagyom.Na indulunk?-kérdeztem izgatottan.
-Igen.Vegyél fel valami kényelmesebb cuccot és ne farmerba gyere.Hanem szabadidő nadrágba és pulcsiba.Én is úgy megyek.-mondta Dam.
-Jól van.Akkor 2 perc és kész vagyok.-mondtam majd vámpírgyorsasággal felszaladtam a gardróbomba és felkaptam magamra egy fekete nadrágot és egy fekete pulcsit.A hajamat lőfarokba kötöttem,hogy ne zavarjon majd vadászat közben.Ahogy igértem Damonnek 2 perc múlva már a bejárati ajtónál vártam rá.
-Na akkor indulunk?-kérdeztem tőle mikor odaért hozzám.
-Persze.-mondta majd kiléptünk az ajtón amit be is zártunk magunk utn majd vámpírgyorsasággal elkezdtnk szaladni a közeli erdőbe ami csak úgy 1 kmre volt a házunktól.

Nem is volt olyan nehéz ez a vadászatt.Elég könnyen ment.Mikor végeztünk Damonnal hazasétáltunk kézenfogva.Felmentünk az emeletre lezuhanyoztunk majd aludtunk.Délelőtt 10kor keltünk,majd mikor elvégeztük a teendőinket indultunk Stefanékhoz.5 óra alatt értünk oda szóval fél 4re értünk oda.Még csak egyszer voltam itt mystic fallsban.Szerettem itt lenni,olyan csendes és megnyugtató légköre van.Mikor odaértünk a Salvatore-villához Elena és Stefan vártak minket az ajtóba.Kiszálltunk az autóból és rögtön Elena volt a nyakamba.

-Szia Bells.Olyan rég nem láttalak már.Mi szél hozott ide titeket a mi kis városunkba?-kérdezte mosolyogva.
-Szia Elena.Hát kell egy "kis pihenés".-macskakörmöztem a kis pihenésnél.
-Mi történt már?-kérdzete félve.
-Vámpír vagyok.-mondtam lesütve a szemem.
-Ohhh...-csak ennyit tudott mondani.
-És milyen életmódot folytatsz Bella?-kérdezte Stef felhúzott szemöldökkel.
-Ugyan olyat mint te.Állati véren és donor véren élek.Soha nem akarok egy embert sem megölni.-mondtam egy halvány mosollyal az arcomon.
-Akkor örülök.-mondta Elena nagyot sóhajtva.
-Na de ne itt beszélgessünk hanem menjünk be és hozzátok a cuccotokat.Mondjátok meddig maradtok itt nálunk.-mondta Damon miközben kiszedte a cuccainkat a kocsimból.

Felvittük a bőröndöket Damon régi szobájába.Kipakoltuk a ruhákat aztán lementünk Elenáékhoz a nappaliba.

-Sziasztok!-köszöntünk Damonnal egyszerre mikor beértünk a nappaliba.
-Nektek is!-mondtk kórusban.
-Mi éppen megyünk a Grillbe.Jöttök ti is?-kérdezte Elena.
-Hát felőlem mehetünk mi is csak gyorsan átöltözök.-mondtam mosolyogva.
-Kicsim biztos jó ötlet ez?Ki fogod bírni?-kérdezte Damon félve.
-Kifogom.De ha bármi is történne te és Stefan is ott lesztek velem és vigyáztok majd rám.
-Akkor jó.-mondta mosolyogva.
-Na akkor 10 perc múlva mehetünk.Addig készüljetek el.A mi kocsinkkal megyónk jó lesz úgy?-kérdezte Elena.
-Felőlem oké.-mondta Damon.
-Felőlem is.-mondtam én is.

Majd felmentünk az emeletre és átöltöztünk.Egy fekete csőnadrágot és egy kivágott fekete felsőt vettem fel és egy bőrkabátot.Felvettem a magassarkúmat amit még Alicetől kaptam nagyon régen.Ettől a cipőtől azóta se volt szivem megvállni.Most,hogy vámpír vagyok már nem kell félnem,hogy elesek.Sokkal kecsesebb a járásom mint ember koromba.Mikor végetünk lementünk a bejárathoz ahol Stefanékat vártuk.Pár percel később ők is leértek és mentünk a Grillbe.Most nem voltak olyan sokan a Grillbe mint szoktak de még így is sokan voltak.Odamentünk Bonniehoz,Carolinehoz és Jeremyhez akik egy asztalnál ültek.Mikor észrevettek minket integetni kezdtek de Caroline ideszaladt hozzánk.Engem és Elenát szorosan magához ölelgette majd a két fiúnak csak köszönt.Sokáig ott voltunk a Grillbe.Olyan 2 óra körül mehettünk "haza".Mikor visszaértünk a Salvatore házhoz felmentünk a szobánkba és miután lefürödtünk Damonnal és leültünk beszélgetni az ágyra.

-Büszke voltam rád.Nagy önuralmad van.Én mikor ilyen idős voltam az első emberre ráugrattam aki szembe jött velem.
-De neked nem volt senki aki vigyázzon rád.De nekem itt vagy te is.-mondtam majd megcsókoltam.
-Amúgy Caroline mióta vámpír?-kérdeztem miután ajkaink elváltak.
-Ezt honnan veszek kicsim?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Láttam a gyűrűjét.
-Hát tulajdonképpen az előtt változott át vámpírrá mielőtt elmentem L.A.-be.-mondta Damon.
-Értem.Jól érzem magam itt.-mondtam mosolyogva.
-Amúgy szerintem ha ilyen önuralmad van akkor szerintem 2 hét múlva haza is mehetünk.-mondta miközben ajkai kaján mosolyra húzódtak.
-Az nagyon jó.Na szerintem aludjunk hiszem már 3 óra.Jól el beszéltük az időt.
-Rendben van.Jó éjt Bells.Szeretlek.-mondta Damon majd adott egy puszit az ajkamra.
-Neked is jó éjt Damon.Szeretlek.-mondtam majd szorosan hozzábújtam és már aludtam is.