10.fejezet

Sziasztok!Meghoztam nektek a 10.fejezetet.Nagyon örülök annak,hogy ennyi embernek tetszik a blogom.Köszönöm a 9 rendszeres olvasót.Megint két komit kérek pls.Nagyon örülnék neki.Mondjuk nem számít mert jövőhét elején úgyis hoznám a 11.fejezetet.Bocsi ha vannak benne helyesírási hibák.Na de nem húzom tovább a szót.Jó olvasást!

(Edward szemszöge)

Elmentünk Belláért szerelmemmel majd indultunk hozzánk.Mikor bementünk mindenki nagyon örűlt nekik.Aztán leülltünk a kanapéra és elkezdett mesélni.Nagyon meglepődtek a többiek azon amiket Bells mondott nekik kivéve engem hisz én már tudom mivel nekem már mondta a parton.

-Látjátok ezt a gyűrűt?-kérdezte tőlünk,mire én megmerevedtem.Az nem lehet,hogy vámpír.Nem és nem.Aztán megmutatta a gyűrűjét és folytatta.

-Igen.Ez a gyűrűd már akkor is meg volt mikor megismertünk.De mi ebben olyan nagy dolog?-kérdezte Rose felhúzott szemöldökkel tőle.

-Ez a gyűrű megvéd engem a...-tartott egy kis szünetet majd folytatta-naptól.Én is vámpír vagyok majdnem másfél hónapja.-mondta lehajtott fejjel.Nem mert a szemükbe nézni.

-MII??-kérdeztem felháborodva.Nagyon meglepődött a reakciómon.

-Mi az Edward?Mi a baj?-kérdezte tőlem.

-Hogy lehetett ilyen önző ez a férfi.Chööö.-mondtam morogva.

-Ed nyugodj meg.Nincs semmi baj.Bella biztos megmagyarázza miért van ez.-próbált Kate nyugtatni.

-Ez azért lett Edward mert én így döntöttem.És nem ő akarta hanem én.Betöltöttem a 22-t úgyhogy senkinek semmi köze,hogy mit miért csinálok.És neked sincs hiszen 4 éve elhagytál.Nem voltam elég jó neked.Akkor most miért vagy így kiakadva?-kérdezte tőlem mérgesen és hangosabban az átlagnál.

-Bella te nem tudod milyen vámpírnak lenni.Ez-ez szörnyű.A vérszomj szörnyű.A tested többet nem fog változni és nem lehetnek babáid és nem öregedhetsz meg.-mondtam én is ordítva és mérgesen.

-Semmi közöd az életemhez ezt fog fel.Elhagytál és mélyen megbántottál és összetörtem.De most van egy szerelmem és az nem te vagy.Ezt jegyezd meg.-ordított vissza nekem.

-Bella...-mondtam már normális hangon.Nagyon megbántam amiket a fejéhez vágtam.És az is fájt amit ő vágott az enyémhez.

-Ne Edward hagyj.Tegyünk úgy mintha nem is ismernénk egymást.Én most azt hiszem inkább hazamegyek futva.Sziasztok.-mondta nekünk majd kiszaladt az ajtón és egyenesen hazarohant gondolom...

-Én inkább felmegyek a szobánkba.Hagyjatok.-mondtam nekik majd felszaladtam.

Bekapcsoltam a magnót majd lefeküdtem az ágyra.Sokáig gondolkoztam a Bellával való beszélgetésünkön.Aztán valamikor hajnalban elaludtam.Reggel kialvatlanul ébredtem.Szerelmem itt aludt velem.Észre se vettem,hogy mikor jött ide.Kikeltem mellőle majd kimentem a fürdőbe zuhanyozni.Mikor végeztem magamra kaptam a ruháimat.Lementem a földszintre ahol már ott voltak a többiek.Intettem nekik majd leültem a konyhába és elővettem egy szendvicset.Azt megettem és már indulhattunk is az egyetemre.Katherine,Alice és Jasper az én kocsimmal jöttek.Mikor beértem a parkolóba leparkoltam a már megszokott helyünkre és indultam be szerelmemmel az óránkra.Matek volt amin Bella is velünk volt.Tényleg úgy tünt egy külső szemlélőnek,hogy mi  nem ismerjük egymást.Mikor kicsöngettek Bella köszönés nélkül kivágtatott a teremből.Az órán történt valami furcsa.Olyan volt mintha Bella azt mondta volna,hogy "Nem tudom meddig fogom kibírni,hogy ne szóljak hozzá.Négy évig nélkülöznöm kellett de most már nem bírom ki.".De a szája nem is mozgott.Ez olyan volt mintha a gondolatait hallottam volna.De az kizárt,az övét nem hallhatom.De most megadatott ez a dolog és ennek nagyon örülök. A nap unalmasan telt az iskolában.Alice próbálkozott ma az ebédszünetben beszélgetni Bellával egy kevés sikerrel.Megbocsájtott neki majd aztán menni kellett mind a kettőjüknek órára.Alice nagyon örült,hogy kibékülhetett a volt legjobb barátnőjével.Tudtam,hogy Bella nagyon haragszik rám.Most utálom magam azért amiket a fejéhez vágtam.

-"Edward hagyd már abba az önsanyargatást.Már nagyon unom ezt.Kérj bocsánatot tőle és kész.Amúgy nem is tudom mi bajod hiszen van egy szerelmed.Tudod Katherine.Inkább foglalkozz vele."-mondta Jasper gondolatban mérgesen.

-Bocsi Jazz.-mondtam neki olyan hallkan,hogy csak a vámpírok hallották.

Mikor végetünk a kajálással mentünk órára.Szerelmemmel és Bellával volt tesim.Bells nagyon ügyesen mozgott most már,hogy vámpír ezt el kell ismernem.Csak a javára vállt,hogy átváltozott.Még gyönyörűbb mint volt.De ő még ember korában is az volt.Mikor vége lett az órának mentünk haza.Beálltam a kocsival a garázsba majd adtam szerelmemnek egy csókot és az erdőbe vetettem magam.

(Bella szemszöge)

Másnap reggel szörnyen rossul éreztem magam.Szőka hajam össze vissza állt.Kikeltem az ágyból majd bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam.Megmostam a hajam aztán elzártam a vizet és magamköré tekertem egy törölközőt a hajam megszárítottam majd bedugtam a hajvasalót.Visszamentem a szobába majd besétáltam a gardróbomba.Kiválasztottam egy fehér rövidnadrágot és egy kivágott kék felsőt meg egy magassarkút.Vissza mentem a fürdőbe és kivasaltam a hajam majd kifestettem magam.Raktam fel szempilla spirált és szemceruzát.Mikor kész lettem meg állapítottam,hogy jól nézek ki.Felkaptam a táskám amibe a tankönyveim voltak és bepattantam az én kicsikémbe és indultam az egyetemre.Az úton elgondolkoztam.

-"Mostantól megfogok változni.Nem leszek az a kis aranyos Bella hanem teljesen az ellentétem leszek.Megpróbálok vadabb lenni.De azért annyira nem dúrván csak halványan.És Edward se érdekel csak Damon.Nem fogok hozzá szólni.Nem igaz,hogy az új életembe is belerondít."-mérgelődtem magamban.

Közben megérkeztem majd kipattantam az autómból és Adam kocsija felé vettem az utam.A kocsinak dőlve megint ott csókolóztam Ashsel.Olyan boldogok voltak.Csak mosolyogtam rajtuk majd megköszörültem a torkom,hogy engem is észre vegyenek.Azonnal szétrebbentek.

-Sziasztok szerelmesek.-mondtam nekik.

-Szia Bells.Nagyon jól nézel ki.-mondta Adam majd megölelt.

-Köszike.-mondtam neki majd azután Ash jött oda hozzám.

-Szia csajos.Nagyon jól nézel ki.Jó ez a magassarkúd.Tetszetős.-mondta barátnőm majd ő is megölelt és egy puszit is adott.

-Köszi Ash.-mondtam neki is.

-Na akkor induljunk be órára.Még jó,hogy matekunk lesz veled.-mondta barátnőm majd belémkarolva indult be az iskolába Adam pedig jött utánunk.

Mikor beértünk a terembe elfoglaltuk a szokásos helyünk.Mögöttem ültek Edwardék.Úgy tettem mintha nem is ismerném őpket így köszönni se köszöntem.Egész órán éreztem a hátamon Ed tekintetét.Nehéz volt így lenni.Egész órán gondolkoztam.

-"Nem tudom meddig fogom kibírni,hogy ne szóljak hozzá.Négy évig nélkülöznöm kellett de most már nem bírom ki."-ilyen és ehez hasonló gondolatok jártak a fejemben.

Mikor kicsöngettek barátnőmékkel kisiettünk a teremből.Nagyon unalmasak voltak az órák.Mikor mentünk az ebédlő felé valaki megfogta a karom.Alice volt az.

-Bella beszélhetnék veled négyszemközt?-kérdezte tőlem Nagy bociszemekkel.Ki tudna ennek ellenállni?

-Adam!Ash!Menjetek előre majd megyek én is csak még beszélek Alicecel.-mondtam nekik majd Alicecel elindultunk egy pad irányába.Mikor leülltünk megszólalt.

-Bella megtudsz nekem bocsájtani?Én elakartam búcsúzni de az a tökkel ütött bátyám nem engedte.-kezdte a mondandóját.

-Alice.Ha elakartál volna köszönni akkor senki sem állíthatott volna meg.-mondtam neki.

-Tudom.Nagyon sajnálom.Szörnyen érzem magam emiatt.Nagyon hiányzol nekem.Megtudsz nekem bocsájtani azért amit tettem?-kérdezte Alice nagyon szomorúan.

-Hát nem is tudom.Megpróbálhatunk megint barátok lenni de csak apránként.Viszont egy embernek pontosabban vámpírnak nem tudom,hogy valaha is megtudok bocsájtani a családodból.-mondtam neki.

-Edward megérdemli amit most vele teszel.Egy csökönyös mamlasz.-mondta nekem kicsit mérgesen.

-Na de mind egy.Nagyon örülök,hogy megbocsájtottál nekem.-mondta nekem majd megölelt.

-Én is örülök Alice.De most mennem kell Ashleyékhez.-mondtam neki majd leszálltam a padról és leporoltam a nadrágom.

-Rendben van.Amúgy nagyon csinos vagy.Egyszer elmehetnénk vásárolni.-mondta nekem kacsintva.

-Jó rendben van.Szia.-mondtam neki nevetve.Nagyon vicces volt ez a kacsintása.

Bementem az ebédlőbe és leülltema barátaimhoz.Mikor végeztünk a kajálással mentünk a következő óránkra.Mikor vége lett a tanításnak kimentem a kocsimhoz és hajottam haza.Beparkoltam a garázsba majd felmentem az emeletre és ittam vért majd lementem a partra sétálni.A hét nagyon gyorsan eltelt.Damonnal már 4 napja nem beszültünk.Ma van vasárnap állítólag ma kell haza jönnie.Míg várok rá inkább elszaladok vérért a szállítomhoz akivel már beszéltem.Még szerencsére,hogy ő is vámpír.Bepattantam a kocsimba és elhajtottam a házához.Egy nagy házban lakott a város szélén.Becsöngettem a házba és egy olyan 30 év körüli férfi jött ki a kapun.

-Bella Swan?-kérdezte tőlem.

-Igen.Maga pedig David Roger?-kérdeztem vissza.

-Igen.Gyere be a kapun az autóddal és bepakoljuk a csomagokat.

-Rendben van.-mondtam neki.Kinyitotta a kaput majd beálltam és bepakoltunk.

Mikor végeztünk kifizettem a pénzt és mentem is haza.Beálltam a garázsba majd elkezdtem a tasakokat felhordani a hűtőbe.Mikor végeztem felszaladtam a gardróbomba és átöltöztem.Felvettem egy toppot és egy rövid nadrágot,és a hajam is felfogtam.Kitakarítottam a házat.Mikor végeztem már fél 8 volt.Lementem a konyhába és megittam egy tasak vért.Kidobtam az üres zacskót majd hallottam ahogy egy autó leparkol a ház előtt.Az ablakhoz szaladtam vámpír sebeséggel és láttam,hogy Damon az.Bejött a házba majd odajött a nappaliba hozzám és szenvedélyesen megcsókolt.

-Szia Damon.-mondtam neki.

-Szia Bells.Annyira hiányoztál.-mondta majd megölelt.

Felkapott majd felszaladt velem a hálónkba és lefektetett az ágyra és elkezdte rólam lehámozni a ruhát.Majd én is levettem róla és egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt.